A kiégés jeleit gyakran túl későn vesszük észre. Gyakori tapasztalat, hogy egy vágyott munkahely, vagy betöltött pozíció nagy energiákat mozgósít, tettrekészséget, motivációt eredményez. Az ember ilyenkor igyekszik jó kapcsolatot kialakítani a kollégákkal, a bizalomnak tekintve egyre több feladatot elvállalni, ugyanakkor helyt állni a magánéletben adódó feladatokban is.
Mindebből látható, hogy a kezdeti nagy lelkesedés, a hivatástudat, a munkaszeretet mekkora motiváló erővel bír. S habár a közvetlen környezetből érkeznek aggódó észrevételek, ezek megcáfolására, vagy akár a külső elvárásoknak való megfelelésből a korábbi értékrend felborul, áttolódik a hangsúly nem egyszer az addig nagyon fontos családról a munkavégzésre.
Amikor a kooperatív kollegiális viszony érdekében beengedi az otthonába a munkával kapcsolatos és a munkatársaktól érkező személyes telefonhívásokat, erősödik a fontosság, a nélkülözhetetlenség, az elismertség érzése. Ugyanakkor a laza határtartással felborul a korábbi egyensúly a magánélet és a hivatás között. Amikor már nem tudja kezében tartani a dolgokat, eluralkodik a kontrollvesztéstől való félelem. A fáradtság mellett egyéb testi tünetek is megjelenhetnek.
Amikor a szabadság már kevés…
Érzi, hogy valamit másképpen kellene csinálni, de a folyamatos önvád bűntudatot okoz, valamint az önértékelési zavar melegágya lehet.
A kiégés súlyosabb tüneteinek megelőzéséhez érdemes átgondolni a kialakult a helyzetet, ehhez kérni a felnőtt családtagok segítségét. Mindenképpen fontos időt szakítani kikapcsolódásra, pihenésre, lehetőleg a családdal, barátokkal együtt, hogy visszarendeződjön a korábbi egyensúly.
A kiégésnek lehetnek belső, személyiségből fakadó okai, például ha mindig nagyon magasra teszi a mércét, vagy gyenge önbizalommal rendelkezik.
Önismeret révén, fejlődni tudó, kreatív személyiséggé válhat, aki jobban viseli a megpróbáltatásokat, netán a külső nyomásoknak –munkahelyen előforduló nyílt vagy burkolt támadásoknak- is hatékonyabban tud ellenállni.
Figyeljünk önmagunkra!
A megelőzésben fontos az átgondolt foglalkozásválasztás, a motivációk tudatosítása. Nemzetközi vizsgálatok alapján a nők hajlamosabban a kiégésre, mivel a hagyományos női szerepből fakadóan a családtagok iránti gondoskodást kiterjesztik a munkahelyen dolgozókra is, s ezzel a „túlgondoskodással” háttérbe szorítják a saját szükségleteiket. Ezzel egyidejűleg a férfiakat éppúgy veszélyeztetik a fenti tünetek, csak talán ők kevésbé nevezik néven a gondjaikat, pedig ők is vágynak az odafigyelésre, és a pihenésre.