Ami örökké nyomot hagyhat
Ne bánts! Hangzik el olykor segítséghívásként a gyerekhangon, de sokkal gyakrabban csak némán, legbelül, fájdalmasan, hogy senki ne lássa, ne hallja. A szégyen, ami hozzátapad, soha nem a gyermek szégyene. Mégis ő viseli, akár feldolgozatlan traumaként felnőttként, egész életén át.
A gyermekkori bántalmazás legsúlyosabb formája az, ha családon belül történik. Azok a viselkedésformák, amelyek akadályozzák a gyermek egészséges fejlődését, potenciálisan fizikai, illetve lelki károsodást okoznak. Ami leginkább rejtve marad, az az érzelmi bántalmazás. Következményeinek súlyosságát hajlamosak vagyunk alábecsülni, hisz nincs jól látható jele, mint egy esetleges fizikai bántalmazásnak. Pedig tudnunk kell, hogy az így elszenvedett sérelmek nagymértékben hatással vannak arra, hogy a gyermek fejlődése milyen mértékben károsodik. Hatással van a kognitív, társas, érzelmi fejlődésére, és viselkedésére egyaránt. A gyermek megalázása, hibáztatása, ijesztgetése, elutasítása, a mozgásszabadságának korlátozása csupán néhány példa erre. A bántalmazott gyermek azt élheti meg szülője vagy gondozója viselkedése, szóbeli megnyilvánulásai által, hogy ő értéktelen, nem méltó a szeretetre, hogy magára hagyatott, egyedül kell családi titkokat cipelnie, hiszen elszigetelten, valós érzelmi támogatás nélkül él a családban.
Nem a gyerek a felelős!
A szándékos fizikai erőszak alkalmazása a gyermek testi épségét és emberi méltóságát károsítja, amely éppúgy nyomot hagy a lélekben is, tehát összekapcsolódik az érzelmi bántalmazással. Éppen úgy, mint a szexuális bántás, amelyért a bántalmazottat nem lehet felelőssé tenni.
Minden olyan helyzetet, aktivitást ide sorolunk, amelyhez a gyermek, a nála idősebb bántalmazó számára nem képes informált beleegyezését adni. A szexuális visszaélés áldozatai korai életkorban sokszor nincsenek tisztában azzal, hogy ami történik, az abúzus.
Azok a gyermekek válhatnak igazán potenciális célponttá, akik kiéhezettek a törődésre, érzelmileg elhanyagoltak. Könnyebben manipulálhatóvá válnak az elkövető által, aki félreérthető kedvességgel közeledik a védtelen gyermek felé.
A fent említett bántalmazási formák önmagukban ritkán fordulnak elő, általában halmozódnak, ezért komplex traumatizációról beszélhetünk.
A lelki sérülések következményei az abúzus sajátos emlékében rejlenek, nincs tudatában az áldozat a cselekedet súlyosságának, így akár tudattalanul okoznak lelki szenvedést.
Kutatások támasztják alá, hogy a gyermekkori traumáknak negatív következményei vannak a felnőtt életútra és egészségi állapotra vonatkozóan.
