Meséről mesére
A mese szerepe
A mese fontosságáról egyre gyakrabban szót ejtünk, beszélünk a szülőknek és a gyerekekkel foglalkozó pedagógusoknak arról, hogy mikor és mit kapjanak meseélményként a gyermekek.
Nem véletlenül fektetünk sok hangsúlyt erre, hiszen nagy hatással van a személyiség fejlődésre. Az akkor még nyitott, befogadó lélek mindent elraktároz, ami – nem is gondolnánk -, később fejti ki hatását. Mondjuk felnőtt korban. A mese fejleszti az érzelmi intelligenciát, bővíti a szókincset, színesedig a képi, és fantáziavilág. A mesék szükségesek ahhoz, hogy megismerkedjen a gyermek a világ dolgainak alakulásáról. Azért jó, ha vannak próbatételek a mesében, hogy tapasztalja, nagyobb és felnőtt korban is erőfeszítéseket kell tenni, hogy elérjük vágyott célunkat.
A gonoszak és jók segítenek különválasztani a rossz akarókat és a jó szándékú, segítő embereket. A boldog véggel befejeződő mesék arra tanítanak, hogy a világ alapvetően igazságos. S habár ezt gyakran érezhetjük és tapasztalhatjuk másképpen mi felnőttek, a gyermeki lélek bizakodását, a jóságba, az igazságosságba vetett hitet nem vehetjük el még akkor sem, ha ez illúzió. Abban az életkorban arra van szüksége. Éppen ezért sem mindegy, hogy mikor milyen mese élménnyel találkozik a gyermek. Az általánosságban elmondható, hogy az olvasott, hallott mese a leghasznosabb.

Hol volt, hol nem volt..
Akár így is kezdhetnénk egy – egy esemény felelevenítését. Hiszen a mesében benne van az életünk. A mese mágikus, irracionális úton készít fel a felnőtt életre. Személyiségfejlődés fontos állomásait érinti. Az egészséges felnőtti lét kialakulásához szükség van a lélek pallérozására, hogy fejlődjenek társas kapcsolatainkban a viszonyulások, hogy megtanuljunk viselkedni bizonyos helyzetekben, hogy képesek legyünk önmagunkat érvényesíteni, konfliktusainak megoldani, tehát megfelelő érzelmi érettséggel és készségekkel rendelkezzünk. Mindebben nélkülözhetetlen szerepeket töltenek be a mesék. A hallgatott és olvasott mesék egyaránt.
Az együtt mesélés, az esti elalvások előtt meghitt percek rituáléja azt a biztonságot erősíti a gyermekben, hogy a szülő érzelmileg elérhető. A mese által tanulható az ősbizalom élménye, hogy a világ jó, érdemes ide megszületni. A jó mese mozgásba hozza a gyermek képzeletét, belső képalkotásra ösztönöz. Ezért károsak a készen kapott képsorozatok hosszan tartó nézése, mert épp az előbb említett élmény varázsától fosztja meg a gyermeket, blokkolja le a fejlődéshez szükséges készségek kialakulását. A mesékkel való ismerkedés kezdeti szakaszában kb, két-három éves korban olyan történeket érdemes választani, melyekben még nincsenek gonosz szereplők, sokkal inkább számára ismert állatok szerepelnek a történetben. Még ennél is hasznosabb, ha ismert valós szereplőkkel, a hétköznap történéseit mesélik el a szülők. Mit csinált ma anya, apa, mi történt a gyermekkel az oviban. Ezeket akár többször is érdemes újramesélni.

A mese gyógyít
Később élvezettel hallgatja a kalandos történetek, a láncmeséket, ki tudja választani a kedvenceit, amit a szülő már unalomig olvasott, mégis a gyermek számára az jelenti megnyugvást a biztonságot. Négy-öt éves korban különösen vonzódnak a tündérmesékhez, iskoláskorra pedig el tudják különíteni a valóságot a meséktől, egyre érettebbé válnak arra, hogy több nézőpontból is tudják mérlegelni a cselekményeket, a szereplők viselkedését, tulajdonságait. Az életkori sajátosságok figyelembevétele mellett ugyanannyira fontos, hogy tiszteletben tartsuk a gyermek egyéni igényeit.
A felnőttek körében van, aki mesélni szeret, más inkább hallgatni a történeteket. Mindenképpen rólunk szól mesélőként és hallgatóként egyaránt, ezáltal ismerjük meg egymást, viszonyulásainkat, és egyfajta tükröt mutat önmagunkról, önmagunknak.A mesék szerepe túlmutat mindezen. A nehéz élethelyzetekben, átélt traumák során is jó társ. A mesék gyógyítanak, biztatnak, erőt adnak, és segítenek feldolgozni a félelmet, fájdalmat egyaránt. Nem csupán gyermekek esetében igaz, a felnőttekre szintén gyógyító hatással bír.