Az iskolakezdés kérdésében fontos gyermekünk érettsége. Ez nem kizárólagosan az intellektuális képességeket jelenti, hanem a fizikai, szomatikus és szociális érettséget is, melyek a gyerekek iskolaérettséget és iskolaválasztást kritikusan befolyásoló, egyéni sajátosságai.
Az átlagos képességű gyermekek is jól tudnak alkalmazkodni az elvárásokhoz, ha beszélgetős családi közegben nevelkednek, ahol szabad kíváncsinak lenni, és ahol az érdeklődő kérdéseikre választ kapnak a felnőttektől.
A fizikai érettség nem kizárólag a nehéz iskolatáska cipeléséhez fontos, hanem az állóképességet is befolyásolja. A nagyon fiatal életkorú gyermekek esetleg fáradékonyabbak, ezáltal teljesítményük is hullámzóbb lehet. Az írás, olvasás tanulásához elengedhetetlen a jól működő látás, hallás, a tiszta, szép beszéd, a finommotorika fejlettsége. Az egyensúlyérzék bizonytalansága figyelemkoncentrációs nehézséget, magatartászavart okozhat.
Minden időben felismert hiányosság vagy lemaradás jól fejleszthető szakemberek segítségével.
Ezek hiányában azonban nem lesz sikerélménye a kisiskolásnak, márpedig a pedagógusok célja, hogy minden gyerek érdeklődő maradjon a világ iránt, sikeres legyen és kialakuljon a tudásvágy.
A tanító néni választáshoz kiváló lehetőséget nyújtanak a nyílt napok, amikor együtt ismerkedhet meg a szülő és még óvodás gyermeke az oktatási intézmény nagyságával, hangulatával, a tanító nénik tanítási stílusával. Érdemes figyelembe venni az iskolaválasztásnál azt, hogy az adott oktatási intézmény által kínált értékrend, nevelési elvek milyen mértékben illeszkednek a családban vallottakéhoz.
Vegyük figyelembe a gyerekek erőforrásait, hogy a képességeiknek megfelelő teherbírásnak tegyük ki őket.
Különösen tagozatválasztásnál lehet ennek jelentősége. A megfelelő közeg inspiráló lehet, míg ellenkező esetben kudarcok sorozatát érheti át a kisiskolás. Ha jól ismerjük gyermekünket, tudjuk, miként viselkedik idegen helyzetekben, miként reagál, ha a megszokott szülői attitűdtől, egy eltérő személyiségű felnőtt közeledik felé. A gyermekhez illő tanítói stílus, a megfelelő osztályméret az előzőekben említett szempontokon túl szintén hozzájárulnak a sikeres beilleszkedéshez, a boldog iskolás évekhez.
Mindenképpen érdemes figyelni a gyermek reakcióját, választását, hiszen az ekkor még megfogalmazhatatlan megérzések jó előrejelzői lehetnek a későbbi együttműködésnek. Testvérek esetén nem biztos, hogy követendő a korábbi választás, hiszen a testvérek különböző személyisége más tanítói attitűdöt kívánnak. Ne ragaszkodjunk a már korábbi testvérnél bevált tanítóhoz, ikertestvérek esetében pedig kifejezetten ajánlott a különböző osztályba kerülés.
Az iskolaérettség nélkülözhetetlen sarokpontja a szociális érettség. Tud-e kapcsolatot teremteni a gyerek kortársaival, ismeri-e a tekintélyelvű viselkedés szabályait, tud-e illendően köszönni a felnőtteknek? Leválasztható-e a szülőről a gyermek akár egy 15–20 perces foglalkozás idejére? Vagy éppen a szülő engedi el nehezen gyermeke kezét? Az óvoda játékközpontúsága után a feladatközpontúság válik elsődlegessé, amihez önállóságra, szabály- és feladattudatra van szükség.
A szülő bizalma abban is megnyilvánul gyermeke iránt, ha hagyja őt önállósodni, és elvárja az életkorának megfelelő tevékenységek sorát.
Ilyen lehet a játékok elpakolása, az egyedüli étkezés, öltözés. Ezek elengedhetetlenek az iskolai rend követéséhez.
A szabályok közé tartozik, hogy meghallgatja a gyermek a felnőttet, nem akar mindent azonnal kimondani és megtenni. A születéstől több életesemény ad gyakorlási alkalmat a szülőnek gyermeke elengedéséhez. Az iskola megkezdése egy újabb elválás. Ideális esetben arra tanítja a szülő gyermekét, hogy őrá ne legyen szükség felnőttkorában, hogy önálló, sikeres ember válhasson belőle. Ehhez tudni kell elengedni gyermekünk kezét, oda kell adni a bizalmat az iskola dolgozóinak, és gyermekünknek, hogy képes legyen megfelelni az elvárásoknak!