Miért jó a változás? Mert fejlődni változás útján lehet…
Olykor-olykor feltűnik, mondjuk születésnapok, más évfordulók, ünnepek kapcsán, hogy nocsak, ismét eltelt egy év. S olyankor belegondolunk mi minden is történt. A felnőttek gyakran a gyermekek növekedésén, fejlődésén mérik az idő múlását.
Ez is egyfajta változás. Annak tekintünk minden életciklus váltást, a kisgyermekes család fejlődése és átalakulása az üres fészekig mind-mind egy megváltozott állapotot jelöl. De nézzünk rá saját hétköznapjaink alakulására. Sokan vannak, akiket energetizál egy otthon átrendezése, egy ismeretlen helyre való kötözés, új kihívásokkal való szembenézés, munkahelyváltás, míg másokat már ezek gondolata is szorongással tölt el. Ennek mértéke is különböző lehet. Megélhetünk pozitív és negatív stresszt ilyenkor.
Az izgatottság, az új dolog iránti vágyakozás öröme motiválóan hathat ahhoz, hogy bátrak legyünk nekirugaszkodni döntéseknek, merjünk bizonytalanabb dologba belevágni. Aki szorong mindettől, netán ez a negatív érzés megbénítja, az nem kezd bele semmilyen tudatos, és maga választott új helyzetbe, sőt igyekszik elkerülni az effajta helyzeteket.
Kilépni a megszokott komfortzónából sokak számára kétségbeesést eredményez, mintha elveszítené uralmát életének irányítása felett. Nagyban különböznek a tekintetben az emberek, hogy mennyi újdonság – legyen az választott, vagy hirtelen bekövetkező-, mekkora motivációt, vagy milyen mértékű stresszt okoz. Mindennek a gyökere, – mint megannyi más dolognak -, a gyerekkorban a szülői nevelésben keresendő.
Tanult tehetetlenség
A szülők akaratlanul, túlóvásból olyan helyzetbe hozzák gyakorta gyermeküket, ami által inkompetensnek érzik magukat, akkor ezáltal elsajátítja a tanult tehetetlenséget. Nem képes megoldani, újracsinálni, kipróbálni valamit. Ezek a helyzetek az iskolában is megismétlődhetnek, tehát nagyon fontos, hogy engedjünk teret a gyerek önálló tapasztalni akarásának, kíváncsiságának, hogy változtatni merjen az elrontott helyzeteken, megoldásokon.
Ezáltal lehet hozzásegíteni a gyerekeket egy egészséges személyiség kialakulásához. Ha mindezt nem sikerült gyermekkorban megtapasztalni, felnőttként egyszerűnek tűnő helyzetekben is alkalmatlannak, tehetetlennek érzi magát. Ilyenkor újra kell tanulnia képességeinek repertoárját, hogy egy reális önismeretre tegyen szert. A tanult tehetetlenség csapdájából ki lehet lépni.
Merjünk változtatni!
Általánosan elmondható, hogy a stagnálás egyenértékű a visszafejlődéssel. A megrekedt állapot pedig további szorongások forrásává válhat. Az új helyzetekhez való alkalmazkodás az érett és egészséges személyiség jellemzője. Változás nélkül nincs fejlődés, ezért az tekinthető ideálisnak, ha nyitottak vagyunk új helyzetekre, amelyekben a veszély helyett a lehetőségeket vagyunk képesek meglátni.